Új dolgokat elhatározni, változtatásokról, személyes tervekről dönteni bármikor lehet, évkezdetkor mégis sokkal többen teszik, tegyük meg ezt most mi is. Mindenki másképp tervezi vagy éppen hogy nem tervezi a jövőjét, multis környezetben azonban úgyis kötelező lesz bizonyos elvárásokról egyezségre jutni a főnökkel a céges teljesítményértékelés keretében. Az izzadságszagú közös ötletelés helyett készüljünk fel inkább mi, hogy mit is várunk el magunktól a következő hónapokban. Szokásunkhoz híven a túlságosan elméleti megközelítés helyett inkább gyakorlati megoldások jönnek, továbbra is a multis életünkre vonatkozóan, tehát, aki a bejgli lefogyasztására keres ötleteket, inkább ne kattintson.

A célok kitűzése nagyon komplex tevékenység és tekintve, hogy saját céljaink gyakran merőben eltérőek a vállalati céloktól, továbbá multis életünk során olyanokkal kell együtt dolgoznunk, akiknek megint csak megvannak a saját kis céljai. Ezeket ábrázolhatjuk akár egymást keresztező halmazokként is és a legsikeresebbek akkor leszünk, ha a lehető legtöbbet viszonylag pontosan felrajzoljuk. Fogadjuk el, hogy mindez rengeteg időt igényel, ugyanakkor hihetetlen információkat nyerhetünk belőlük.

• Például könnyen kiderülhet, hogy fizetésünk vagy pozíciónk emelkedésére semmi esélyünk sincs egy olyan környezetben, ahol rajtunk kívül még 2-3 hasonló, ha nem jobb munkatárs van egy-egy megüresedő pozícióra, ilyenkor máris érdemes felvenni a célok közé a körülnézést az álláspiacon, vagy pedig elfogadni egy akár több éves kivárásos stratégiát az adott multinál.

Készítsünk külön tervet multis életünk személyes és céges céljaihoz. Az előbbiben sokkal őszintébben és plasztikusabban fogalmazhatunk meg dolgokat, míg utóbbit már a főnökünk is látni fogja, szóval ott sokkal formálisabb nyelvet használhatunk csak.

• Személyes célként kitűzhetjük, hogy felfejlesztjük elavult német nyelvtudásunkat, mert szeretnénk kitágítani a pályázható állások számát, sőt az ausztriai, németországi lehetőségeket is figyelembe vesszük. Ugyanez az üzleti tervben valahogy így nézne ki: „Német nyelvű társosztályunkkal/ügyfelekkel való együttdolgozás erősítése, mely garantálja az üzletmenet folytonosságát, szabadság/betegség során is.” Ez egy jó példa arra, hogy hogyan tudjuk felhasználni a cég erőforrásait személyes céljaink eléréséhez (nyelvtudásunk felhozása) mely aztán még külön elismerést is jelent a cégen belül. (proaktív gondolkodás, együttműködés, stb)

Ne hirtelen döntsünk a céljainkról, főleg ne pezsgős pohárral a kézben. Fussunk inkább neki többféle módon jövőnk kigondolásának, sokkal reálisabbak és hatékonyabbak lesznek. Egy pár órás magányos séta közben könnyebben odafigyelhetünk magunkra és megfogalmazhatjuk vágyainkat, elvárásainkat, amit aztán később papírra vethetünk és akár részletekbe menő stratégiát is kidolgozhatunk.

• Relaxált állapotunkban felidézhetjük félresikerült beszélgetéseinket, gyerekes vitáinkat kolegáinkkal, főnökünkkel és sokkal tárgyilagosabban láthatjuk, hogy mi miatt futott zátonyra a kapcsolat. A második ütemben aztán papírra vethetünk olyan szóbeli fordulatokat, melyek a jövőben segítenek majd a békésebb mindennapokban. Kommunikációs gyakorlatok még bővebben is megjelennek majd a blogon, íme azonban néhány jól bevált üzenet:
  • „Most be kell fejeznem ezt a dolgot és a mai nap folyamán már sajnos nem fogok ráérni. Mindjárt megnézem a kalendáromban, hümmm, csütörtök 10-től 11-ig megfelelne Neked?”
  • „Azt gondolom, hogy szükség lenne egy rövid megbeszélésre, amikor Rolanddal együtt tisztázni tudjuk, hogy hogyan működünk együtt a jövőben.”
  • „Köszönöm a visszajelzést, sokat jelent, hogy megosztottad velem. Szeretném, ha tudnék segíteni neked, mit gondolsz, mit kellene változtatnom a jövőben?”
  • „Átérzem a helyzetedet és sajnálom, ami veled történt.”
  • „Teljesen elbizonytalanít, amikor hónapról-hónapra szembesülök vele, hogy nem működik az, amiben korábban megállapodtunk.”
  • Tiltólistára teszem a következő formulákat:
    • „az mindenki számára egyértelmű, hogy …”
    • „a legtöbb ember ilyenkor azt teszi, hogy …”
    • „az emberek általában úgy gondolják …”
    •  „az a normális, hogy …”

Személyes céloknál kegyetlenül pontosak legyünk („team leader állás megszerzése”, „bruttó havi 500.000HUF fizetés”, „magabiztos német nyelvtudás”) mert az sokkal egyértelműbbé teszi számunkra a követendő stratégiát. Sokszor előfordult már, hogy csak több évvel később teljesül egy-egy adott fogadalom, de amíg megfelelő irányba haladunk, addig nincs baj. Üzleti célként legyünk sokkal ravaszabbak a fogalmazás során, „az ügyfélkapcsolati rendszer fejlesztése” vagy „a belső dokumentációs folyamatok átalakítása” olyan remekül bevédhető teljesítések lesznek, melyek minimális befektetéssel hoznak magasabb év végi értékelést és bónuszt. Managerünk örülni fog, ha kész célokkal megyünk és így sokkal egyszerűbb dolgunk lesz év végén is, amikor a leírtak alapján kell teljesítményünket igazolni.

Hosszú távú céljainkhoz mindig keressünk rövid távúakat is, mert míg az előbbi túlságosan álomszerűnek is tűnhet, az utóbbiak egészen reálisan megvalósulhatnak akár holnap is. Vezetői pozíció eléréséhez tűzzük ki például a következő teendőket:

• Saját elvárásaink, erősségeinket, hiányosságainkat tisztázása
• Beszélgetés vezetői pozícióban ülő ismerősünkkel, barátunkkal, véleményük kikérése
• Minimum egy órás előkészülés a főnökkel való beszélgetésekre, annak érdekében, hogy céljainkat tudatosan megfogalmazhassuk
• Legalább egy projektmunka levezetése az elejétől a végéig, projektcsapat irányítása
• Beszélgetés üzleti coach-csal és/vagy más külső szemlélő megkérdezése alkalmasságunkkal kapcsolatban
• Önéletrajzunk, motivációs levelünk részletes átdolgozása, rendszeres álláskeresés elindítása, az egyes interjúkra való nagyon alapos felkészülés

Határozzuk meg céljainkhoz azon emberek körét, akikre szükségünk lesz a megvalósítás során, sőt lehetőség szerint eltérő szerepeikhez és motivációjukhoz dolgozzunk ki különböző stratégiákat.

• Mielőtt Erikával („a főnök”) bármiről beszélnék is először tervet készítek, amiben szerepelnek erőforrás és költségelemek is. Ő imádja, ha valaki proaktív és alapos, szóval így 1000%, hogy támogatni fog, valamint így írásban is megmarad az egész, ami majd jól jön az év végi értékelés során is. Petrára („a munkaerő”) mindenképpen szükségem lesz, mert ő az egyetlen, aki tud németül, így vele legjobb lesz mindjárt az elején megbeszélnem, hogy pontosan mit is akarok tőle, nehogy a közepén derüljön ki, hogy neki ehhez nincs is kedve. Látszik, hogy fel akar törni, mint a talajvíz, szóval végig biztosítanom kell, hogy a főnök is tudni fog az ő hozzáadott értékéről. Zsoltot („a mentor”) nem nagyon ismerem, de hallottam, hogy volt már hasonló tapasztalata. Jövő héten meghívom egy informális meetingre, hátha hallok valami érdekeset, ő amúgy is egy másik csapatban van, szóval sokkal tárgyilagosabb lesz a véleménye. Különben is jó lehetőség lesz megismerkedni vele, mert sok jót hallottam már róla. Karesz („a profi”) túlságosan elfoglalt, de arra talán rá tudom majd venni, hogy a tesztelésben részt vegyen. Ha másképp nem megy akkor Erikát („a főnök”) kell megkérnem, hogy segítsen Karesz bevonásában. Ami nagyon fontos, hogy az első két hétben tető alá hozzam a jóváhagyott tervet, hogy mire Kriszta („az ellenzék”) visszaér a szabiról, már majdhogynem kész tények elé legyen állítva.

A példákat örökké lehetne sorolni, azonban végezetül szeretném kiemelni, hogy cselekedeteink sokkal lényegesebb a tervezésnél. Sok helyen olvasok a célkitűzés és a „bevonzás” mindenhatóságáról, önmaguktól megvalósuló álmokról, spirituális megközelítésről. Ezek mind a célt kereső ember orientációját hívatottak erősíteni, ugyanakkor félrevezetőek is, főleg ha multis környezetben csak ezekre támaszkodunk. Hiszen a cég már rendelkezik vízióval és misszióval is, megvannak a működést meghatározó belső szabályok is, melyeken nem változtathatunk. A személyes célok csakis a már meglévő igen szűk kereteken belül jöhetnek létre és felgyorsíthatják karrierünk felemelkedését azonban nélkülük is remek utakat járhatunk be.