Fontos tisztába tenni, hogy mit is értünk karrier alatt, mert kis hazánkban ez a szó sokakban még mindig félelmet vagy legalábbis félreértést kelt. A francia eredetű 'carriere' szó életpálya, életút, pályafutás jelentésű, az értelmező szótár szerint gyors, sikeres előmenetelt, érvényesülést jelent. Magyarországon a gyakorlatban elterjedt nézetek szerint az a karrier, ha valaki nagyon fontos emberré, bőrfoteles gazdasági vezetővé válik. Sokszor pejoratív jelzők is társulnak hozzá, azaz, karriert „rendes munkával" nem is lehet „csinálni" kizárólag tisztességtelen eszközökkel na meg „könyököléssel és nyalással". Hoppá, de gyorsan eljutottunk ide. Nézzük ezt meg jobban.
Ahogy a szó eredete és korábbi bejegyzésünk is utal rá nem egy hajsza a magasabb pozíció vagy a több fizetés után, hanem egyfajta belső hívás személyes kompetenciáink növelésére, az élet természetes része, ami öngerjesztő folyamattá is válik. Vegyünk egy példát.
Elhelyezkedsz pályakezdőként, rengeteg inger ér, vívod külső és belső harcaidat, megismered a környezeted, magadat is. Dolgozol keményen, túlórázol, aktív vagy, felfigyelnek rád. Kapsz a főnöködtől egy kisebb feladatot, mondjuk tedd rendbe az osztályotok belső dokumentációját. Ennek során kialakítasz egy projektcsapatot, amibe bevonsz munkatársakat más osztályról is. Szembesülsz határidőkkel, amiket te állítasz, kommunikálnod kell, mérlegelned, priorizálnod, megismerkedsz más szakmákkal, egyszóval egy csomó mindent tanulsz. A feladat nem volt nehéz, de mivel most csináltad először sikeresnek érzed magad a végén és a főnökeid is megjutalmaznak. Legközelebb már nagyobb feladatot kapsz, a következőnél már Te magad állsz elő egy projekttel, egyre jobban tágítod tudásodat, kapcsolati hálódat. Lássuk be, ez egy elég természetes növekedési folyamat, nincs ebben semmi tisztességtelen. Ja, hogy akinek mindez nem sikerül az irigykedik? Így már minden világos.
A régi felfogás szerint az a karrier, ha valaki minél gyorsabban olyan pozícióba jut, ahol sok embert irányít, élet és halál ura. Ugye mondanom sem kell mennyire nagy félreértés ez. Kompetenciánk növelése, kvalifikációkat szerzése, kommunikációnk javítása mind a karrierünk fontos eredményei és jelzőkövei, melyek hosszú évek, évtizedek harcát jelenthetik a sikerért. Egy kis családi vállalkozás mérlegképes könyvelőjéből, egy nemzetközi tapasztalattal rendelkező könyvvizsgálóvá válni hatalmas változás nem? Mindehhez rengeteg kompetenciánkat kell folyamatosan edzésben tartanunk akár évtizedeken keresztül, rengeteg kisebb-nagyobb személyes és szakmai sikert érünk el, melyek többé és jobbá tesznek minket mégsem kell vállalatvezetővé, emberek irányítójává válni ehhez. Pontosabban a saját kompetenciáink igazgatója leszünk, s ahogy egyre több és erősebb kompetenciánk lesz, egyre felelősségteljesebb állás ez. Mindez nem feltétlenül jelent feljebb lépést a hierarchiában. Ha valaki sikeres a karrierjében, akkor a téves felfogás szerint egyre feljebb akar jutni, ez nem igaz. Hiszen nem felfele, hanem előre fele megy, ami több esetben együtt jár egy magasabb pozícióval is, de nem feltétlenül. Másként fogalmazva, aki felfele akar jutni, annak először előre kell haladnia.
Ugye, hogy nem is olyan félelmetes ez, sőt egyre inkább csábító és romantikus a kép, ahogy az idő előre haladtával a hajónkat bővítjük ki egyre komolyabb felszerelésekkel, hogy az biztonságosan fennmaradjon a munkapiac háborgó tengerén. Pfúj, ez micsoda csöpögős egy zárás...
Utolsó kommentek