Mert a szabadságot ki kell venni. Feltöltődni? Kikapcsolódni? Egy frászt! A HR-es miatt kell kivenni. Persze nem ennyire torz a kép, ugyanakkor elég nehéz olyan példákat találni, ahol megfelelően működik a szabadságok kivételével kapcsolatos ügyintézés. Az érdekek természetesen nagyon is különbözőek: A főnök számára létkérdés, hogy a multis szolgáltatás színvonala ne essen Zsolti horvátországi becsajozása alatt, míg az utóbbi szereplőt érthetően sokkal jobban érdekli a poreci diszkók felhozatalának színvonala. A HR-esnek meg az a fontos, hogy ki legyen töltve az Excel. Lássuk, hogyan is alakul ez a gyakorlatban.
Mindig is tudtam, hogy egy multinál varázslók dolgoznak, íme erre egy újabb bizonyíték. Mert hogyan másképp élhetné túl egy profitot termelő multi a nyári szabadságolásokat? Ahogy az alábbi, egyébként önmagukban is elemezhető grafikonokon látszik jelentős kihívásokkal szembesülhet egy multis kollektíva a nyár folyamán. A közel teljes kapacitáskihasználásért izzadó vezetők számára érdekes felmérni, hogy mondjuk egy 30 fős csapatot tekintve nyáron 6 fő folyamatosan hiányzik az irodából, kizárólag a törvényileg szabályozott szabadnapok miatt. Ha ehhez még hozzávesszük a természetes fluktuáció és a betegszabadságok előfordulását, na akkor vezető legyen a talpán, aki képes egy, valóban a kapacitásoknak folyamatosan megfelelő csapatot kialakítani.
A szabadságok kivétele elsősorban nyáron történik
Hatalmas lehet az eltérés az országok között a szabadságok számát illetően
A főnök szempontjából tekintve nem túl bonyolult a képlet, egy varázsszó van: a backup. A Mátyás király meséibe illő megoldás, hogy úgy ne legyél a munkahelyen, hogy közben a munkád ne hiányozzon, sőt senki se túlórázzon. Ahogy az esetek többségében a mesék sem válnak valóra, a helyettesítés sem zárul happy end-del. Mindezt persze oldja meg a csapat, nehogy már az elfoglalt főnöknek ilyenekkel kelljen szórakoznia. A szabadságok csapaton belüli megoldása hozza aztán el azt a demokratikusnak tűnő megoldást, amikor az összlétszám 60%-ának szavazatával döntenek arról, hogy Zsolti mikor is menjen az Isztriai-félszigetre. A dátumütközések által okozott konfliktusok feloldására rengeteg borzalmas megoldás létezik, ezek közül például az egyik, amelyik a gyerekek számát veszi alapul, de hallottam már többtényezős koefficienssel kialakított rangsorolást is arra tekintettel, hogy ki az akinek a munkája valóban nélkülözhetetlen, így ő dönthet először a témában.
A privát oldalt boncolgatva jöjjön most fent említett Zsoltink egyedfejlődése a szabadságok szempontjából, a munka-szabadidő jobbra billenésének tökélyre fejlesztetéséről, a stratégia fejlődéséről és annak veszélyeiről. Mivel a magyar nyelvben a „szabadság” szó ellentéte a „börtön” is lehet, érdemes komoly hangsúlyt fektetni, hogy minél kevesebbet töltsünk bezárva.
„Jó pár évbe telt mire kitaláltam, hogy miképp vegyem ki a szabadságomat, végre működik, halleluja. De eltelt egy kis idő mire eljutottam idáig, íme:
1. A béna – Még a pályám elején történt, hogy nem törődtem a nyári szabadság kikérésével és emiatt csak azok közül a napok közül választhattam, ami maradt. Mondanom sem kell, ez a dátum meg a haverjaimnak nem volt jó perzse, szóval azon az éven nem volt nyaralás, ittuk a limonádét az erkélyen...
2. A specialista – A következő évben aztán már februárban leadtam egy körzővel, vonalzóval megtervezett kérvényt, figyelemmel voltam a nemzeti ünnepekre, a nyaralási szezonra, úgy éreztem ez jó móka lesz. Összesen 7 alkalommal került be a kalendáromba hosszabb-rövidebb szabadság, remek év elé néztem. Aztán mindez azt is magával hozta, hogy hétszer kellett megküzdenem mindennel és mindenkivel, beleértve a főnökömet is, hogy én holnap és holnapután én szabin leszek... Az egyik hosszabb út ráadásul kútba is esett, mivel lebetegedtem...
3. A nagy eltűnés – Tanulva az előző évek hibáiból igyekeztem csiszolni a stratégiámat és egy 3 és fél hetes szabadságot kérvényeztem még az év elején, amit kisebb vita után, de végül is jóváhagytak. Ezek után miközben én folyamatosan vágtam a centit és készültem a nagy produkcióra, folyamatosan melegen tartottam a témát a kollégáknál, nehogy elfelejtsék, hogy engem aztán júliusban nem fognak látni. Ez összességében elég jól sikerült, azonban továbbra sem maradéktalan a taktika, tekintve, hogy utána még hónapokig kaptam a zrikákat, hogy „Ki ez az új kolléga?!” valamint három hónapba és rengeteg túlórába került mire stabilizáltam azt a káoszt, amit a „backup”-jaim okoztak.
4. A majdnem tökéletes – Tavaly aztán kombináltam a sokféle taktikát és sikerült úgy kivenni a szabadságaimat májusban és szeptemberben, hogy a főnökeimmel szinte váltottuk egymást és ritkán tartózkodtunk egy légtérben. További előny volt, hogy június-július-augusztus során nagyon belassult az munka, mert most én voltam az, aki helyettesíteni próbált, s mindez ami remek hatással volt a közérzetemre. Egy dolog zavart csak, hogy még mindig kevésnek találtam a szabadságban töltött napok számát.
5. A home officer – Idén már magasabbra léptem a hierarchiában így lehetőségem van otthonról is dolgozni, ami jelentősen megnöveli a szabadságérzetemet. Az hogy csütörtök-péntek otthonról dolgozom és utána egy hétig szabadságon vagyok azt jelenti, hogy én már szerda éjjel a horvát tengerparton vagyok és a laptopom-mal strandolok két napig, majd a teljes kikapcsolódás 9 teljes napig tart.
Sőt voltam annyira pofátlan, hogy a visszajövetelem utáni hétfőt is otthonról teljesítettem, csak, hogy a képek és a szennyes rendezésre kerüljön. Mindez most történt és nem verte ki a biztosítékot senkinél, tekintve, hogy ők is a saját szabijukkal voltak elfoglalva. Egy igazi veszélyt látok csak, hogy fizikai jelenlétem megkopása az irodában elhalványíthatja az idáig felépített bizalmat, szóval most azon dolgozom, hogy folyamatosan és egyre nagyobb adagban kapjanak belőlem a kolegák még akkor is, ha éppen az erkélyről írok... Ja és a limonádéra kell figyelnem még, hogy rá ne borítsam a laptopra...! :)”
Kíváncsi vagyok milyen lesz a következő egyedfejlődési szakasz Zsoltinál és hogy másnak milyen taktikái vannak ilyen téren!
Utolsó kommentek