Növekszik a blog népszerűsége, emiatt páran máris szeretnétek megjeleníteni a saját gondolataitokat az oldalon a multik világából. Alább található két vendégírás, melyekkel ha nem is értek teljesen egyet, azonban érdekesnek találom őket, főleg azután, hogy önhatalmúlag összekapcsoltam őket egy bejegyzéssé. Az első gondolat a multik túlzott (?) állami támogatásáról szól, a második írás pedig a rendszer filozófiáját boncolgatja, szóval inkább holisztikusan közelít a multikhoz és nem az egyén karrierje szempontjából. Köszönöm az írásokat, örülök, hogy több szín is megjelenik itt a blogon, szóval amennyiben Neked is lenne gondolatod a témában, megosztanád karriered történetét, vagy annak egy fontos állomását, írj Te is a karrierutam@gmail.com címre.
Következzen tehát először K. levele a multik állami támogatásáról.
"Kigyűjtöttem a nemzetközi versenyben hazánkat választó néhány kegyes óriásnak nyújtott támogatásokat, melyet azért fizetünk ki adófizetői pénzből, hogy munkahelyeket teremtsenek. Az összesen sorban olvasható 6600 munkahely jelentős része betanított munkásoknak lesz létrehozva, tovább fokozva Magyarország feldolgozóipari jellegét, melyet eddig sem rejtettünk véka alá.
Egy országnak komparatív előnye van olyan termékek termelésében, melyeket relatíve (adott, szűkös erőforrások mellett) hatékonyabban tud termelni, mint más országok. Fontos hangsúly van itt az ország adott időpillanatban szemlélhető erőforrásain: hagyományos szemléletben a tőke, föld és a munkaerő relatív költségén. Az országoknak olyan termékeket érdemes tehát előállítaniuk, amelyek gyártásához szükséges erőforrásokban relatíve gazdagok, így azok relatíve olcsók, ezért a "belőlük" létrehozott termék is alacsonyabb árú lehet, mint a világpiacon kialakult ár. A 19-20. században nemzetközi szintre lépett versenyben a komparatív előnyök helyes felismerése a versenyképesség legfőbb forrása lehet.
Mi Magyarország komparatív előnye? Igen, mondhatjuk, hogy többek között az olcsó munkaerő. De mondhatjuk azt is, hogy az olcsó munkaerő és az állami támogatás. Na persze ezt nem lehet ilyen egyszerűen szemlélni, a multi ezer dolgot figyelembe vesz, amikor országok között dönt, hogy melyiket választja összeszerelő üzemének.
Tegyük meg most azt, hogy ne az ő szempontjukat nézzük egy pillanatra, hanem az ország érdekeit és vessünk egy pillantást az egy létrehozott munkahelyre kifizetett állami támogatás átlagos mértékére. A vizsgált projekteket tekintve, melósonként (mert itt valóban melósokról van szó) 10 millió forintot költünk az adófizetők pénzéből arra, hogy a multi idehozza összeszerelő-üzemét. Tízmilliót. Melósonként.
Két érvet szoktak felhozni ennek a - szerintem - megbotránkoztató ténynek a védésére, melyek mindegyike valóban fontos gazdasági megfontolásokon alapul, figyelembe véve a legmodernebb elméleteket.
Az egyik, hogy a beérkező multik nem csak tőkét, hanem technológiát is hoznak ide azáltal, hogy nagy hozzáadott értékű termelési részfolyamatokat végeztetnek el velünk. Ez szerintem jelen esetben egyszerűen nem igaz. Valóban átvehetjük a know-how-t, menedzsment-szemléletet, modern rendszerek ismeretét ezektől a cégektől? Nem gondolom, hogy a bérmunkásoknak ezen jár az eszük a gépsor mellett. Szándék sincs ilyesmire a politika részéről.
A másik érv az, hogy amennyiben ellátási láncok vertikumai mentén, azaz sokelemű szállító-vevő kapcsolatokban gondolkodunk, aminek a végterméke (az autó) legördül majd az Audi gyárban, akkor a magyar kormány jogosan várhatná el ezektől a hatalmas cégektől, hogy megpezsdítik csikorgó gazdaságunk kerekeit azáltal, hogy magyar beszállítóktól fognak rendelni. Ezt-azt, alkatrészt, munkaruhát, és a többit, ami szintén munkahelyeket hoz majd létre, közvetetten.
Elvileg az állam - mielőtt kiutalja a fejenként 10 milliós támogatást, megállapodik a multival, hogy beszállítóinak X százaléka magyarországi lesz. Ez a megállapodás okos politikai marketingfogás, hiszen jellemzően a megszokott (nem magyar) beszállítóikat fogják hozni ide is.
Persze bezárkózni azért nem kell, de legalább egy kicsit nem azzal foglalkozni, hogy mit írnak rólunk, mit gondolnak rólunk, hanem hogy mi mit gondolunk magunkról, és hogy lehet ebből a helyzetből kijutni."
A némi analitika után pedig következzenek fennköltebb (?) gondolatok E-től:
"Éljen a karrier! Az a világ, ami nem szól másról, minthogy a másikat eltapossák. Ahol úgy tudsz előrelépni, hogy vagy annyira pénzéhes, embertelen, hogy némi bérkülönbözetért korábbi, vagy tán nem is létező éned elfeledd. Éljen a hely, ahol egekbe szökően magas az egy négyzetméterre eső ostobák száma. Ahol nem szól másról az élet, mint hatalmunk mások felett való csillogtatása, pénz, kényelem, az alattunk elhelyezkedők lenézése, hülyének tekintése, semmibe vétele.
Milyen jó is ez a globalizált élet! És milyen jó, hogy mi emberek, még asszisztálunk is bizonyos személyek meghatározott érdekeinek beteljesedéséhez. Mert nem vesszük észre, hogy azzal nem saját küldetésünket járjuk, az az út nem a mi kiteljesedésünkhöz vezet. De csak mert adott társadalmi közegben ez nyújtja a lehetőséget a kiemelkedésre, hát szépen bedőlünk ennek. Nem is kell sok különbözet hozzá, hogy ezzel megvásároljanak minket. Úgy viselkedünk, mint akit megbabonáztak, és valami zavarná a tisztánlátást. Rohanunk, pánikolunk, a határidőket betartani mindenáron akarjuk, meg akarunk felelni fentebb, csak azért, hogy némileg magasabb pozícióba emeljenek.
Egy gépezet, mely bedarál, megbabonáz, őrültté tesz. De vajon miért nincs egy főiskolásban, egyetemistában annyi, hogy tegyen is valamit a rendszer ellen? Miért hajlandó önkényesen elfogadni, hogy az a hely, ahol ő épp tanulmányait folytatja, nem más, mint kiképző az elkövetkezendő hosszú-hosszú, rabigával töltött évek fentebb említett érdekeknek való megfeleléséhez.
Miért nem tanulunk meg gondolkodni inkább? Józanabbul mérlegelni, a dolgok mögé látni, saját sorsunk irányítójává lenni, és nem bedőlni holmi maszlag karriermesének. Hogy lehet annyira fertőzött a Föld, hogy ahol magasfokú szellemi élet kellene történjen, ott sem teszünk mást, mint sorozatgyártunk, csak épp nem gépet, hanem embert. Merthogy már olybá tűnik, itt tart ez a világ."
Végigolvasva ismét a két gondolatot úgy érzem, hogy majdnem szöges ellentétben állnak a saját érzéseimmel a témában, ennek ellenére kifejezetten örülök, hogy megjelentek és ezáltal növelték a blog által befogott spektrumot. Ti, mit gondoltok: Jobb lenne multik nélkül?
Utolsó kommentek