Mivel az európai mobilitás gyorsulása az elmúlt években már Magyarországot is elérte, egyre több személyes tapasztalattal rendelkezünk arról, hogy „Helsinki az nyugat-e?”. A határátkelők eurocentre pontosan írják meg elfogult viszonyulásukat a választott országukban kapható kenyér áráról és osztják meg mobilis sorstársaikkal és az Etelközben maradottakkal a csontig lerágott kolbászkerítés ízét. Mi most megpróbáljuk ezen népművészeti elemeket hátrahagyni és matyóhímzés mentesen közelíteni a válaszokhoz.
Sajátos kérdések, egyedi válaszok
Először is fontos elismernem, hogy bár tiszteletben tartom a külföldön fizikai munkát vállalókat, továbbra is a légkondicionált iroda falain belül fogok maradni a téma taglalása során. Emellett persze tudom, hogy nagy befolyással bír az egyén ország,- illetve jövőválasztására és annak megítélésére például a napsütéses órák száma, a paradicsomleves helyi elkészítési módja és a saját beilleszkedési együtthatónk is, azonban ezek mérlegelését sem veszem bele ezen bejegyzés hozzávalói közé. Az alcímben szereplő hangzatos kérdésre (Avagy otthon vagy külföldön jobb-e a multikarrier?) nem adható egyértelmű válasz, szóval próbáljuk meg kibontani annak különböző dimenzióit, hátha előbbre jutunk.
Idelenn idegen
Érdemes például figyelembe venni, hogy a messziről jött ember státusza feltétlenül befolyással lesz önbizalmunkra és közérzetünkre új, választott hazánkban. Minden, ami otthon átlagos volt, egyből különlegessé válik, beszélt nyelvünk, szokásaink, gondolkodásmódunk egyedivé tesz minket, még akkor is, ha ma már nem földrengésszerű meglepetés régiónkbelivel találkozni Koppenhága belvárosában.
A másik oldalról nézve persze számunkra is furák lesznek az idegen szokások, az íztelen ételek és az ízetlen poénok, ugyanakkor rengeteg negatív dologról sem értesülünk pont ezáltal. Beszéljük akármilyen jól a nyelvet, akkor sem leszünk képesek belefolyni az adott ország aktuálpolitikájának mocskába, elmennek a fülünk mellett a boltban sóhajtozó öregasszonyok szorongása és a borzalmas híreket sem érezzük magunkénak az újságban. Pont emiatt egyfajta burokban érezhetjük magunkat, akiket sem a hazai, sem a helyi dolgok nem folyásolnak be igazán, egyedi és sajátos életünk lehet végre, a társadalomtól részben független szabályzókkal, beépítve mindkét országból a számunkra elfogadható és pozitív összetevőket. Mindez persze külföldre menetel nélkül is kialakítható, az viszont tény, hogy kivándorolva nincs nagyon más esélyünk a túlélésre.
Nyugat-Kelet, központ-periféria
Talán a leggyakrabban hangoztatott érv, hogy külföldön minden jobb/szebb/rendezettebb/nyugodtabb. Ez persze koránt sincs így teljes egészében, részben a fentiek miatt, tehát, hogy rengeteg dolgot észre sem veszünk, meg sem hallunk igazán. Ugyanakkor az feltétlenül igaz, hogy a legtöbb nyugat-európai országban az intézményrendszer, a szokások, a vállalati kultúra fogalma, a társadalom szereplőinek egymáshoz való viszonya már sokkal régebb óta kialakult és formálódik, mint Magyarországon. Jól működő etikai szabályokat és egyéb szokásokat munkáltak/harcoltak ki a multisok generációi, a céges élet különbözői eseményeire, különös tekintettel a kényes helyzetekre. Például, hogy mennyi bizalom jár egy újonnan jövő munkatársnak, vagy hogy nem lehet csak úgy kirugdosni az embert. Nagyobb cégeknél a HR-en belül külön alosztály (Employee relations) foglalkozik ezekkel a kényes esetekkel, képviseli a cég értékeit a menedzser és a beosztott beszélgetése során, fejlődési tervet készít, ellenőriz, stb. Fontos továbbá, hogy ezen szabályrendszer alól szinte lehetetlen kivonni magad, mert már annyira bejáratottak, hogy nem található kiskapu sem.
A másik fontos, talán kevésbé nyilvánvaló tényező, hogy a külföldre menetelt multisok tapasztalatai többször amiatt is annyira pozitívak, mert míg Magyarországon "csak" egy leányvállalatnál kaptak szerepet, addig a nyugati anyacégnél akár ugyanaz a munkakör is sokkal magasabb megbecsüléssel és felelősséggel jár, pusztán amiatt, hogy nem egy szervezeti rajzon láthatatlan leányvállalati al-alközpontnál dolgozik, hanem a regionális központban. Mindez nem csak azt jelenti, hogy ugyanabban a mellékhelyiségben végzi a dolgát, ahol az ügyvezető igazgató is, hanem aktív alakítója a vállalat jövőjének, stratégiájának. Kisebb dimenzióban, de Magyarországon is lehet anyavállalati központban dolgozni, mely mindig is több karrierlehetőséget kínált a hazai piacon is.
A harmadik dimenzió, mely megalapozza a központi lokáció előnyét, hogy főleg a regionális központokban érezheti igazán multinacionálisnak magát a munkavállaló. Elképesztő diverzitás alakulhat ki azáltal, hogy a vállalat a legjobbjait gyűjti össze a különböző országokból, itt egy brazil, ott egy svájci, amott egy kenyai. Ebben a sokszínűségben magától értetődően sokkal nagyobb tisztelet jár a kulturális különbözőségnek, valamint a vállalati értékek elfogadása is sokkal magasabb szintű. Mindegyik tényező azt eredményezi, hogy a multis sokkal könnyebben tudja elfogadni és szeretni a munkáját, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a folyamatos létbizonytalanság helyét átveszi a stratégiai szemlélet.
Látható tehát, hogy "a külföldön jobb" érzésünk több esetben azért alakulhat ki, mert egész egyszerűen sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a határt átlépve egy több perspektívával rendelkező munkakört töltünk majd be, s ahogy mindjárt látni fogjuk, ha ügyesen haladunk előre a szamárlétrán, szinte biztos, hogy magunk mögött hagyjuk Hegyeshalmot, legalábbis egy rövidebb időre.
Karrierút
A multis számára a külföldre vándorlás nagy pozitívumai közé tartozik ugyanis, a fent említett kulturális előnyökön túl az is, hogy szinte végtelenné válnak a karrierlehetőségek. Egyrészről a hierarchia sokkal árnyaltabb és sokkal több szereplője van, a hazai „team member-team leader-manager szentháromság”-hoz képest. Bizonyos pozíciók és munkakörök Magyarországon egyáltalán nem is léteznek, magyarul a jól teljesítő és felfelé törő multisok szinte biztosan szembesülhetnek majd a külföldre költözés kérdésével. Az SSC-k megjelenésével és kiteljesedésével a multik szinte minden lehetséges backoffice tevékenységet kiszerveztek keletre, azonban a stratégia-alkotó munkakörök szinte kizárólag a nyugat-európai/amerikai központokban találhatóak meg. Ez korántsem csak a vezérigazgatói széket jelenti, hanem az egyes funkciók európai szintű irányítói, elemzői is ide tartoznak, akik valóban széles spektrumot fognak át munkájuk során. Számukra nem pusztán a munka előírásoknak megfelelő elvégzése számít, hanem az, hogy a piaci lehetőségeknek, trendeknek megfelelően, a versenytársak lépéseit is figyelembe véve szabjanak irányt.
További érdekesség a karrierlehetőségek növekedését illetően, hogy míg korábban már Törökbálint is a világ végének tűnt Budapesthez képest, addig első külföldi munkavállalásunk után már nem okoz különösebb problémát áttenni székhelyünket Malmőböl Brüsszelbe, amennyiben megüresedik egy zsíros állás a flamandoknál. A változó feltételek nem a gyökértelenség rémével fenyegetnek, hanem magától értetődően válik mobilissá és európaivá a multis.
Tehát?
Ebben a témában sincs aranyszabály, minden erősen szubjektív, de összességében az a véleményem, hogy feltétlenül érdemes figyelembe vennünk, hogy mihez kezdünk majd, ha elérjük azt a bizonyos plafont a magyarországi multinál. Az egyik opció a külföldre távozás, mely a fentiek mellett még 1000 más dimenzióban lesz befolyással az életünkre. Az egyik ilyen, a fentiekben szándékosan alulreprezentált kulturális tényező igenis sokat számít, így érdemes jobban utánagondolni a hazai karrier felégetésének, mert rettenetessé teheti csodásnak álmodott olaszországi életünket egy nem nekünk való pozíció, vagy egy undok főnök. És ki tudja, lehet, hogy pár évtized múlva ismét Magyarországra szólít majd valami remek kis multis küldetés...!
Ezek után kíváncsi lennék, hogy számotokra melyik a legfőbb érv a távozás/maradás mellett?
Utolsó kommentek