A multikat folyamatos mozgás jellemzi, állandóan változnak, alakulnak, formálódnak, idomulnak a piac igényeihez. Ahogy a körülmények, úgy a humán tőke is folyvást fluktuál. Kétarcú folyamat ez, jó is és rossz is egyben. Egyrészt kedvező, hiszen pontosan a folytonos változás miatt lehetséges karriert építeni a multiknál, viszont nem jön jól annak, aki jól érzi magát a helyén és még sokáig szeretné boldogan és elégedetten tenni a dolgát. Egy multinál ilyet csak ritkán lehet – és itt most elsősorban a tágabb értelkemben vett vezetőségre gondolok. Néhány év után a legtöbb pozícióból menni kell, és minél magasabban van illető a szervezetben, ez annál inkább igaz. Az állandóság a multiknál szitokszó; az elvárás az, hogy foglalkozzunk a karrierépítéssel, tervezzük meg a pályánkat a cégnél, legyen célunk, akkor is, ha momentán nem vágyunk másra, mint amit csinálunk, ami miért is baj? Miért baj az, ha valaki szereti a munkáját és elégedett vele?
Mielőtt erre a kérdésre megtaláljuk a választ, ha egyáltalán létezik rá értelmes válasz, mindenkinek kell egy működőképes stratégia a változások túlélésére! Lássuk őket:
A nélkülözhetetlen
Vannak olyan specialisták, általában kevesen és meghatározott szakterületeken mozognak, akik képesek elhitetni a szervezettel, hogy olyan tudás birtokában vannak, ami szentté és sérthetetlenné teszi őket, és egyben bebetonozza őket a posztjukra egészen a nyugdíjkorhatár eléréséig. Például valamilyen rendszerhez csak ők értenek, valamit csak ők tudnak működtetni. Minden cégnél vannak olyan Excel táblák, amiket vonakodva nyitunk meg, attól félvén, hogy hirtelen lefut benne valami makró, aki még másik 20 file-ra is linkelődik, így ártatlan tettünk visszafordíthatatlan lyukat üt a vállalt információs rendszeriben. Mindenhol vannak ezoterikus rendszerek, amiket senki sem ért, és az egyetlen ember, aki átlátja, valahogy képtelen elmagyarázni a lényeget, ami persze szintén a túlélési stratégia fontos része. Tehát ha a főnököd retteg a pillanattól, amikor szabadságra mész, akkor jó úton haladsz a nélkülözhetetlenné válás útján. A nélkülözhetetlen főnökének a rémálma ugyanis az, amikor specialistája hiányában, nekiszegeznek egy olyan keresztkérdést, amire nem tud válaszolni és végül kiderül, hogy lila gőze sincsen, mit csinál az embere.
Gyenge próbálkozás a nélkülözhetetlenség nimbuszának építésére, amikor valaki azt próbálja a kollegáival elhitetni, hogy milyen elképesztően sokat dolgozik. Biztosan sokaknak megvan a konyhai jelenet, amikor a kollegák egymásra licitálva hosszasan ecsetelik, hogy mennyire sok dolguk van és tegnap is meddig voltak bent az irodában. Miközben lazán kávéznak és ápolják egymás munkában megfáradt lelkét, ahelyett hogy ténylegesen haladnának azzal a rengeteg munkájukkal, amitől úgy kiborultak. Szemben a nélkülözhetetlennel, ez utóbbi stratégia kevéssé működőképes, mert bárki tud sokat és még annál is többet dolgozni. És akkor még ott vannak az indiaiak..
A szárnysegéd
Szárnysegédnek szegődni kifizetődő stratégia lehet, feltéve, hogy jó lóra tesz az ember. A szárnysegéd ugyanis kapcsolatainak, illetve talán egy szoros kapcsolatának köszönhetően él túl minden vihart. Ennek a stratégiának az alapja, hogy valamelyik fő-főnökkel, lehetőleg igazgatóval különösen jó viszonyba kerüljük, feltétlen bizalmát élvezzük. Ugyanis ő az, akinek az éppen aktuális csapatában bérelt helyünk lehet. És persze ő az, aki előbb-utóbb visz magával, ha más céghez igazol át. Ez pedig inkább előbb, mint utóbb következik be, hiszen minél magasabban van az illető a ranglétrán, annál nagyobb mozgásban kell lennie. Alapvetően ezzel a stratégiával nincsen semmi gond, vannak jól összeszokott párosok, akik fél szavakból megértik egymás és nagyon hatékonyan tudnak együttműködni. A probléma akkor kezdődik, ha a szárnysegéd képességei komolyan hiányosak. Például nem beszél semmilyen közös nyelvet a munkatársaival – erre is láttam példát!
A multi-katona
A multi-katona az, aki nem túlélni akar, hanem alkalmazkodik. Ő az, aki tökéletesen idomul a multi-világba, szépen halad előre a ranglétrán, gyakran kettesével veszi a lépcsőket. Minden cégnél vannak aktuális kedvencek, akik isteni tehetségéről a vállalathoz való belépésük pillanatától meg van győződve minden érdekelt és semmilyen tett vagy nem tett sem tántorít el senkit a véleményétől. Ez a törhetetlen és egységes álláspont tökéletesen példázza a multiknál uralkodó konformista kultúrát: azt, ahogy mindig mindenki mindenkivel mindenben egyetért, ezzel segítve egymás sztoriját és így találva cinkostársakat a saját történeteihez. Igazi adok-kapok ez, az eredmény - együtt bólogat az egész nyáj! Pedig semmi sem olyan szubjektív, mint egy másik emberről alkotott kép! Nos, mindenki aktuális kedvence, a multi-katona rendszerint nem annyira okos és tehetséges, mint amennyire gondolja magáról, viszont nagyon jó diplomata, szorgalmas és kellően szürke és fantáziátlan ahhoz, hogy magas szinten megélje a vállalt értékeiket, és igazán szívből higgyen a nagy vízióban. A multi-katona sokat dolgozik, hiszen a munkája az élete értelme, a céges prezentáció pedig az önmegvalósítás csúcsát jelenti neki. A bajok akkor kezdődnek, ha az ember aktualitását veszti, hiszen ekkor derül ki, hogy karrier nélkül mennyire unalmas arc valójában. Pont, mint egy lufi: kívülről nagynak és érdekesnek tűnik, majd kiderül, hogy belül töküres.
A pályázó
A pályázó neve minden fontosabb fejvadász noteszében szerepel, hiszen folyamatosan interjúkra jár, mindig minden új kihívásra nyitott és bárhonnan elillan egy kicsivel több pénzért vagy jobb munkáért. Habár széles a tapasztalata, ezért könnyen talál magának újabb állást, viszont nem lojális egyik céghez sem, ezért aztán a cég sem hozzá, így könnyen beleragadhat az örökmozgó szerepébe, akkor is, ha már nem akarja. Ez ideig-óráig működőképes stratégia, kár, hogy manapság egyre kevesebb munkaadó van, így a pályázó már 30-as évei közepére végigjárhatja az összes szóba jövő munkahelyet és akkor mi van utána?
Sokak fejében ott motoszkál a gondolat, hogy egyszer örökre kiszáll a multi-világból, lehetőleg még a nagy kiégés előtt. Ez azonban sokkal nagyobb anyagi áldozatokkal jár, mint gondolnánk, így eme kőkemény döntésig kell egy túlélési stratégia.
És Nektek, mi a stratégiátok a következő 20-30-40 évre?
Köszönet a bejegyzésért csib-nek! Ha Neked is lenne mondanivalód, küldd ide: karrierutam@gmail.com
Utolsó kommentek