A multinál végzett munkával kapcsolatban az egyik leggyakoribb kritika, hogy „pofára megy” az ember megítélése és nem a valós teljesítmény számít. Valóban hasznos-e egy „Dráma és Színjátszás” gyorstalpaló elvégzése és sikeres lenne-e Antigoné csoportvezetőként? Mai bejegyzésünkből kiderül, hogy valószínűleg mindkettő kérdésre igen a válasz.
Skálázás
Különféle szerepek játszására feltétlenül szükségünk lesz életünk során, ha tetszik, ha nem. Másként kommunikál és másként is viselkedik ugyanaz a személy, ha gondoskodó apaként, flegma munkatársként, megértő barátként, infantilis haverként vagy titkos csábítóként tekint magára vagy tekintenek rá mások. Ez teljesen természetes, hiszen nem bináris rendszerben működünk, ezerféle érzelmi és értelmi tulajdonságnak vagyunk birtokában és ezeket mind használhatjuk. Mindezek ellenére a szerepjáték sokszor negatív szájízzel párosult, arra hivatkozva, hogy az ilyen ember nem önmagát adja, tehát nem őszinte. Jesszusom, ez azt jelenti, hogy ugyanolyan stílusban, motivációval és részletességgel kellene beszélnem a hentessel és az épp felajzott faszimmal? Na, ugye, hogy nem.
Forgatókönyv
Ugyanez a sokszínűség aztán igazán bonyolulttá válik egy multis munkakörben, ahol egy adott tér-idő kontinuumban kell viselkedni főnökként, beosztottként és munkatársként. A többi szerepet (apa, barát, haver, szerető, stb) sem tudod a liftben hagyni, de még ezek nélkül is meg vagy áldva a szerepeiddel. Hozzáteszem, hogy a férfi/női szerepeknek, a barátnak/havernak nagyon nagy jelentősége van, a szeretőről nem is beszélve… Ezekről is értekezünk majd később.
Maradjunk azonban az alapoknál, ahol van egy hatalmas, belső falaktól mentes, fűtött iroda, ahol sok-sok asztalnál töltjük mindennapjainkat reggeltől estig. Termelés nem folyik, itt nincs futószalag, csak a légkondicionáló keringeti a multinacionális baktériumokat halkan duruzsolva. Néhány játékos kisebb irodákból figyel, a többség viszont a közös játéktéren próbál bizonyítani és túlélni. A színre lépésnek is megvannak a maga törvényszerűségei, kis hibaértékkel jelezhető előre az érkezési időpont mindenkinél, s a 9 órás legkésőbbi kezdést is általában ugyanazok késik le. Különböző motivációk által vezérelten eltérő stratégiák alakulnak ki a munkaidő eltöltésére is, melyek dinamikájukban és sikerességükben térnek el leginkább, tekintve, hogy a napi 8 óra mindenképpen eltelik, az igazi kérdés csak az, hogy milyen megítéléssel távozik a multis.
Tetőpont
Mert hát kinek is számít, hogy mennyire vagyunk effektívek, ha a főnökünknek hányingere támad tőlünk? Vagy megfordítva: Számít-e bármi más, mint, hogy a főnökünk és a közvetlen kolegáink jónak tartanak? Ha sikeresek vagyunk kapcsolatainkban és teljesítjük, amit elvárnak tőlünk, kell-e érdekeljen minket, hogy nem dolgoztuk ki a belünket? Beállítottság és motiváció kérdése minden, ugyanakkor azt el kell fogadni, hogy egy multinál nagyon más készségek számítanak, mint egy „rendes” termelő vállalatnál. Ahogy a nevében is benne van, az országokon, kultúrákon átívelő struktúra megköveteli az elsőrangú kommunikációt, az empátiát és az önérvényesítő készséget még olyan munkáknál is, ahol ez nem feltétlenül követelmény a konkrét feladat elvégzéséhez. Ezek nélkül nem tudna megmozdulni sem a szervezet, így a vezetőkiválasztás és a felvételi folyamat során olyan szabályzók kerülnek beépítésre, melyek kiszűrik a túlságosan "maguknak való" magánzó hősöket. Emiatt törvényszerű, hogy a „lágy kompetenciák” megléte nagyban elősegíti az elismertséget, ezáltal a fizetés és a pozíció emelkedését, így példaként szolgál a szervezet összes dolgozója számára. Hasonlóan, ahogy egy figyelmes és rugalmas apa sokkal jobb kapcsolatot alakít ki a fiával, sőt a többi apa számára is egy példaértékű lesz, valamint a gyerek is jobban felkészülve indul majd a nagy útra.
Szereposztás
A fentiek jobb megértéséhez mutatok be most pár szélsőséges (?) példát.
Szárnyas betét: Ő az aki szinte láthatatlanul simul bele minden szervezetbe, kerüli a konfrontációt és a pluszmunkát, munkája sokféle lehet, leginkább azonban az jellemző rá, hogy magabiztosan hozza a reggeli megjelenést és a délutáni távozást. Félreértés ne essék, nem buta ő, csak nem akar részt venni (belefáradt?) a mindennapos ötletelésekben, hagyják őt kérem békében dolgozni. Sokan örökké elégedetlenek, mert valahogy mindig lemaradnak a kiemeltek listájáról és keserűen állapítják meg, hogy a megbízhatóság, már nem érték. Meló utáni életük általában hasonlóan döntetlenre játszó, bár sokan hiperaktívak és a munkahelyet igazából pihenőhelynek használják.
Arisztokrata: Tudja és ismeri saját értékeit és gyengéit és ennek megfelelően alakítja mindennapi akcióit. Saját felemelkedését abban látja, ha főnöke kizárólag jókat hall róla, imidzse fenntartásáért mindent elkövet. Fixációja konzervatív-szocialista értékrendre utal, „ő kérem keményen dolgozik, az a múltkori eset meg nem az ő hibája”. Valamikor megtanulta, hogy mi a jó és mi a rossz és azt gondolja, hogy ha erősen arra gondol, hogy ő mindenben jó, akkor az úgy is lesz. Gyakorlatlan vezetők ki is emelik néha, s ilyenkor döbben rá, hogy saját maga érdekein kívül semmit nem tud irányítani. Egy idő után a kollektíva megunja, hogy Pali úgy akar örökké tökéletesnek látszani, hogy közben egyáltalán nem az, ekkor szárnyaszegetten próbálja az egészet újrakezdeni egy másik helyen. Meló után hajlamos többszörösen eltúlozni saját szerepét a munkahelyen.
Naplopó: Valójában nem képes feladatának elvégzésére és minden egyes napot sikerként él meg, melyet minimális befektetéssel haszonként realizál. Tehetséges az interjúkon és a későbbiekben a látszatra is egyre jobban vigyáz, emiatt a munkaviszony ideje is növekszik. Imádja és aktívan használja az olyan lehetőségeket, ahol egy kis lazsálást szagol, bátran ugrik bele az otthon dolgozás lehetőségébe és vállalja a rendszeres késéssel járó következményeket is. Van, hogy kirúgják, ekkor nem lepődik meg, mindezt a munka szerves részének tekinti.
Multis karrierista: Gyorsan feltalálja magát a különböző helyzetekben, emiatt beilleszkedési együtthatója nagyon magas. Nem nagyon lehet már újat mutatni neki, tudja, hogy mit várhat el az egyes szituációktól és ennek megfelelően alkalmazkodik is. Imádja az újdonságokat, lubickol a kihívásokban, intelligens, kellemes munkatárs, azonban mire épp megszoknád, már felmond és kezdi újra az egészet egy másik helyen. A folyamatosan változó újdonságok motiválják és leginkább a zavarosban szeret halászni, épp induló cégeknél éveket eltölteni és még a folyamatok kikristályosodása előtt távozni máshova.
Tradicionalista: Akár több éves tapasztalattal is rendelkezik, azonban érthetetlen módon apróságokon csúszik el minden nap. A konyhai bókolása kínos magyarázkodásba fullad, beosztottjai lassúnak tartják, kitűzött céljait nem képes elérni osztálya, hiába dolgozik napi 10 órában. Ő mindig egy sebességben van, soha nem képes feljebb vagy lejjebb kapcsolni. Saját hozzáállását várja el másoktól és megalkuvás nélkül érvényesíti sziklaszilárd értékeit, azonban könnyen cserepadra kerülhet a rugalmas játékszabályok miatt.
Multis bűvész: Remekül kommunikál és találja meg a hangot a legtöbb alkalmazottal, retinája tévedhetetlen pontossággal olvassa a személyiségeket és a kategóriának megfelelő stratégiát alkalmazza. Sikere megkérdőjelezhetetlen, felemelkedését csak saját önteltsége hátráltathatja. Felemelkedése együtt jár operatív teendőinek meetingekre cserélésével, ami további sikerekhez és pozíciókhoz segíti. Tevékenyége során briliánsan vált sebességet és így mindig a megfelelő szintre kerül, sőt egyre profibb lesz különböző szerepeiben, melynek veszélyeként a munka után is alkalmazza őket. Tudatos életvitele közben elfeledkezhet tudatalattijáról, ami később frusztrációhoz vezethet.
Zárókép
Ahogy a fenti kisarkított példák mutatják a multis megítélése a látszaton is múlik. Itt nem embereket operálunk kérem és nem is folyik észveszejtő termelés. Egy jó megjelenés, egy kellemes hang, egy idegen nyelv kifogástalan használata, a rugalmasság, a humor, a kitűnő érdekérvényesítési készség, a pontosság, a helyzetfelismerő képesség mind-mind olyan értékek, melyekre rengeteg pénzt fizetnek. Természetesen kellenek „kemény kompetenciák” is, enélkül, hamar zátonyra futsz. Ha egy autós képzavarral akarnám folytatni, akkor a szaktudás és a munkabírás, mint kemény kompetenciák jelentik a kiváló minőségű motort, míg az úttesttel érintkező gumiabroncs, a dinamizmusunkat befolyásoló sebességváltó és a megjelenésünket, „öneladásunkat” segítő karosszéria a lágy kompetenciákat jelképezik.
Utolsó kommentek